A szamurájok és a Bushidō – A becsület útja
A szamurájok Japán egyik legismertebb történelmi alakjai, akik nemcsak harcosok voltak, hanem a bushidō, vagyis a "harcos útja" elvei szerint éltek. Ez az erkölcsi kódex olyan alapelveket fogalmazott meg, mint a hűség, becsület, önfegyelem és tisztelet.
A szamurájok életük során mesterei voltak a kardforgatásnak és a harcművészeteknek, de ugyanilyen fontos volt számukra az írás, a költészet és a művészetek is. Az egyik legismertebb fegyverük, a katana, nemcsak harci eszköz volt, hanem a szellemük meghosszabbítása is. Nemcsak a harc és a katonai kiképzés volt fontos számukra, hanem a tanulás is. Sokan mesterei voltak a kalligráfiának, a költészetnek és a filozófiának. A haiku költészet például népszerű volt a szamurájok körében.
Bár a szamurájok kora a 19. század végén véget ért, szellemiségük és eszméik a mai napig hatással vannak a japán kultúrára, az etikára és az életfelfogásra.
A szamurájok fegyverei és páncélzata
Bár a katana a legismertebb, a szamurájok más fegyvereket is használtak, például a wakizashit (egy rövidebb kardot) és a tachi-t (a katana elődjét). A naginata (hosszú nyelű kard) és a yari (lándzsa) szintén népszerűek voltak a harcmezőn.
A szamuráj páncélok, az ō-yoroi és a dō-maru, könnyűek és rugalmasak voltak, hogy biztosítsák a gyors mozgást a harcban. A sisakokat (kabuto) gyakran díszítették szarvakkal vagy démonmaszkokkal (menpō) a harcos félelmetes megjelenésének fokozása érdekében.